Lihegek, mert futva tettem meg az utat a szellemerdőn keresztül. Tudtam, hogy ott vár rám Szoárd a normál erdő mellett egy tisztáson. A lovak békésen legelésznek a mezőn és az én párom egy fa törzsének dőlve szunyókál.
Lelassítom a lépteimet, sőt egy rövid pillanatra magam is nekitámaszkodok egy fának. Olyan jó nézni, ahogy pihen. Az elmúlt hetekben szinte minden pillanatát mellettem töltötte.
Akármikor ébredtem lázálmomból, ő mindig ott volt nekem. Fogta a kezem, lemosta láztól égő arcomat. Karjában hordozott, mint egy csecsemőt és olyan gyengéden bánt velem, ahogy senki sem, még a saját szülőanyám sem. Mégis mindez a törődés, atyai gondoskodás sem törte meg a férfiasságát, megmaradt olyan pasinak, akire mindig vágytam.
Szokatlan szerelem ez, hiszen századok választanak el. Az elmúlt hetekben inkább csak úgy ért hozzám, mint egy gyerekhez. Többre vágyom, nő akarok lenni, szenvedélyes szerető. Testemmel- ami pár nap alatt visszanyerte gömbölydedségét- akarom megőrjíteni! Rohanni akarok, de csak macskaléptekkel osonok.
Letérdelek, úgy csodálom alvó kedvesem. Most olyan békések a vonásai, kisimultak az elmúlt hetek alatti álmatlanságot követően. Halványbarna bőrén megcsillan a késő délutáni napfény, dús szemöldökét, kissé hajlott orrát kiegészíti a tömött bajusz. Hosszú fekete haja becsúszott a félig kigombolt ingje alá. Nem tudok ellenállni, közelebb hajolok, ujjaim rásimulnak a nyakára. Óriásira nyílik az éjsötét szem, mosolyra a keskeny vonalú száj és az én ajkam máris rátapad. Kérlek, istenem, csak ne legyen meleg!
További részletek itt: Képes utazás a Sámánok világába
