Rozoga testem úgy ringatózott, hajladozott, mint a szomorúfűz ágai. Csak a fejem nem lógott annyira. Ahogy így lötyögtem, az ujjaimat egyre több apró szúrás érte. Apró tüzes nyilacskák hatoltak be a bőrömbe. Mire észbe kaptam, milliószámra hemzsegtek rajtam a vörös hangyák, egyetlen porcikámat sem hagyva ki. Nem bírtam abbahagyni a dobolást, csak fújkálni kezdtem őket, de nem történt semmi.
– A fene egyen meg benneteket – fújtam újra rájuk, és hirtelen fene lettem, mert rögtön lenyeltem egy marékkal.
Hosszas köpködés árán meg is szabadultam a kellemetlen ízű szárnyas hangyák többségétől. A többiek lecsúsztak szellemlátogatóba. Legalábbis én így gondolom, mert már előzőleg belém költözött néhány szellemmadár.
A következő fújásnál már óvatosabb voltam, de abba meg beleszóltak a bennem levő tűzmadarak (vagy az anyós húslevese). Mint a lángszóró, két másodperc alatt leperzselődött rólam az összes hangya, és a karomról a legapróbb szőrzet is. Gondoltam is rá, hogy mi pénzt kereshetnék ezzel a környékbeli tanyákban a téli disznóölésekkor.
További részletek itt: Képes utazás a Sámánok világába
