Sámán ebéd
Fel is ugrok azonnal, nem vagyok én dob, hogy püföljenek, de megrettenek, mert az előbbi ijedt nők úgy vágtatnak felém, mint egy éhes bivalycsorda. Hátrálnék, de ott meg a Kuszál sámán botja fenyeget.
– Hú! – könnyebbülök meg, amikor két nő mosolyogva kapja el a kezemet és elrángatnak az egyik jurta elé.
Most meg vigyorgok, mint csövesek a népkonyhán. Nem is a svédek találták fel a svédasztalt, hanem a magyarok. Már cseppet sem tiltakozom amikor lenyomnak a földre, mert egy nagy csomó ponyvára halmozott étellel szemezhetek. Van itt valami húsos-káposztás cucc, mindenféle sajt, egy cseréptálban valamilyen kását látok, és egy farönkön szárított húsokat. Apró almák, körték, és némi szeder, ja és fura gombák. Remélem nem bolondgombák, bár engem már az sem érdekelne, olyan éhes vagyok. Nézem ezt az isteni választékot és azt sem tudom melyikkel kezdjem, talán előbb iszom az egyik a korsóból. Hú! De durva szaga van! – rakom félre a cserépibriket, nyúlok inkább egy másikhoz, amiben áttetsző, víznek látszó folyadék van. Azt hiszem, a torkomon most lecsúszott egy egész folyó, így jöhet az előttem fekvő teljes választék. Már az sem érdekel, hogy egy komplett falu bámul, zabálok, mint aki tényleg nem evett egy teljes napig.
