– Nézd! Az otthonunk! – üvöltötte Nándi miközben körbeugrálta a kődarabot, ami elzárta egykori lakhelyük bejáratát.
– Az – legyintett Bálint. – Csak éppen be sem tudunk menni.
– Van fentebb még egy barlang, oda beköltözhetnénk.
– Miért nem toljátok el azt a kavicsot – hangzott a fa tetejéről egy csivitelő hang, amitől Nándi akkorát ugrott, mint egy bakkecske, így majdnem lefejelte a fölé magasodó ágat, ahonnan angyalka nézett le rájuk.
– Angyalka! – ugrálta körbe a fát Nándi, mint egy bolondos kisgyerek. – Te is lejöttél.
– Nem, ő még a fán van – nézett fel fanyarul Bálint. Igazán nem volt boldog, mert bátyjának ott volt a kedvese, de az ő Erikája… Tulajdonképpen sosem kedvelte igazán az angyallányt és most megint itt bonyolítja az életüket.
– Minden rendben lesz – tette Nándi a kezét Bálint vállára, mintha sejtette volna, mi jár az öccse fejében. – Neked is rendbe jönnek a dolgaid, hiszen van egy fiad. Hallottad, hogy Olivér ezt kiabálta utánad.
– Tényleg! – ugrott fel. – Máris oda kell mennem.
– Így? – mutatott végig testvérén az idősebb fivér. Most, hogy földet értek még szakadtabb állapotban volt a ruházatuk, mint amikor az egész kalandjuk elkezdődött. – Ha meglát Erika, rögtön bevágja az ajtót előtted.
– Valahonnan normális ruhát…munkát kell szerezni – hajtotta le a fejét Bálint, de Nándi is csak ingatta a fejét, annyira lehetetlennek tűnt az elképzelés.
– Itt van a megoldás – emelte fel a kezében levő szürke könyvet Angyalka. – Ez egy varázskönyv. Lesz normális ruhátok, munka meg amit akartok és én…én emberré válhatok.
– Mi? Hogy mondod?
Meredt nyakkal bámulták a fivérek a fa ágát elhagyó angyalt, aki fölöttük körözött, mint egy keselyű, aki lecsapni készül, majd le is zuhant a két testvér közé.
– Mit kell csinálnunk? – húzódott közelebb Nándi, de még nem merte megérinteni a lányt, félve attól, hogy ismét szellemként van közöttük, bár angyalként is ritkán érinthette.
– Mit kellene? Elolvasni a varázsigét – lapozott bele a lány a könyvbe, majd a férfiak felé tartotta a nyitott könyvet.
– Nincs is benne semmi, nem látod? – mordult Bálint dühösen az angyal-lányra, aki felhúzta a vállát.
– Csak pár lapot láttál, na majd én kikeresem és elolvasom.
– Mit? A semmit? Nincs abban semmi – csapta össze a könyvet a lány kezével együtt. Angyalka magához szorította becses szerzeményét, amelyet vissza kellett volna dobnia az idősebb Nándornak, és aki lehet most bűnhődik emiatt.
– Pedig ebben van a jövőnk, a lehetőségünk – lapozott bele újra a könyvbe. – Itt van. Felolvassam?
– Inkább én – kapott a könyv után Nándi. Hirtelen elhatározás volt. Angyalka durcásan elrántotta, ám az idősebb fivér igencsak elszántan kapaszkodott a könyvbe. Bálint csak nézte hogyan huzakodnak a szerelmesek, majd egy mozdulattal kikapta a kezükből a könyvet.
– A francba! Majd én elolvasom, csak mutasd melyik oldalon van – tartotta Angyalka felé, aki elgondolkodott és hol egyik hol a másik férfira tekingetett.
Nándi bólintott.
– Rendben, hadd olvassa fel az öcsém.
Angyalka belelapozott a könyvbe.
– Itt van, ez az angyal visszaváltoztató szöveg, előbb belőlem kell földi embert varázsolni. Olvasd! – mutatta ujjával a szöveget, amelyet Bálint igyekezett kisilabizálni, bár időnként összeszaladtak a szavak a szeme előtt. Megdörzsölte a szemét, de a betűk csak nem akartak összeállni értelmes szavakká.
– Ennek semmi értelme nincs – húzta el a száját, de Angyalka tovább kopogtatta a könyvlapot pontosan a varázsszó alatt, onnan el nem vette az ujját.
– Olvasd!
– Én ezt ki nem tudom olvasni – szégyellte el magát Bálint, mert úgy érezte sík hülye vagy elfelejtett olvasni.
– Akkor mégiscsak nekem kell elmondanom azt a varázsigét – ragadta ki öccse kezéből Nándi, rámosolygott Angyalkára, aki neki is az ujjával mutatta a szöveget, amit a férfi hangosan elolvasott.
A szél felélénkült, majd viharos erejüvé erősödött, egy villanás és a környékre vaksötét ereszkedett. Mindez talán csak egy perc volt, mire minden lecsendesült.
Bálint kinyitotta a szemét és leesett az álla. Angyalka állt előtte szárnyak nélkül hajában virágfonattal, tarka ruhában. Körbenézett, de a testvérét sehol nem látta, felüvöltött.
– Hol van Nándi?
Angyalka szája elé kapta a kezét és csak lesett jobbra-balra, de a férfi sehol nem volt. Ekkor szólalt meg az elkeseredett hang.
– Itt vagyok.
Mint akit hanyatt löktek, úgy kapta fel a fejét Bálint és Angéla. Egyszerűen nem hittek a szemüknek.
Nándi a fa ágán gubbasztott, mint egy fekete holló, hátán angyalszárnyakkal.
