Haragudott az egész világra, ezért csak meredten nézte az aszfaltutat, a lába egyre erősebben nyomta a gázpedált, csupán a közeledő piros lámpa láttán lassított. Ezután minden olyan gyorsan történt.
Szeme sarkában egy sötét folt tűnt fel. Agya még fel sem fogta a látványt, amikor fülébe hasított a csattanás, amitől egy pillanatra elsötétedett a világ. Teste görcsbe rándult, a biztonsági öv belevágódott a gyomrába. Összegörnyedt a hasító fájdalomtól, kezét a hasához kapta, szemét összeszorította. Mindez pár perc alatt történt. Oldalra kapta a fejét, és máris elöntötte a határtalan méreg. A sportkocsi bal oldalába egy sötét dzsip ékelődött, amely erőteljeset rándult, majd hátratolatott. Oso látta, hogy nincs olyan nagy baj, ez csak egy kisebb koccanás, és ettől még jobban felforrt az agyvize.
– Hogy az a…! Te barom, nem látsz a szemedtől? – üvöltötte ki az ablakon.
Érezte, ahogy a fejébe száll a vér. Megragadta a kilincset, és megpróbálta feltépni az ajtót, a zár nem engedett. Ingerülten rántotta le magáról a biztonsági övet, hogy az anyósülés felől kiugorjon. A lendület hatalmas volt, de a látvány gumiszalagként rántotta vissza a vezetőülésbe. Egy pisztoly csöve meredt rá, közvetlenül a két szeme között. Rémülten süppedt a vezetőülésbe, kétségbeesetten kereste a kiutat menekülésre. Másodpercek alatt felmérte, ebből a helyzetből esélytelen megpattannia. A fegyver mögött egy sötét bőrű, forradásos arcú férfi tartotta sakkban. Nem ismerte a támadóját. Mozdulatlan maradt, de ujjai ösztönösen végigtapogatták a behorpadt ajtót. Azt remélte, talán a belső zsebben talál valami védekező eszközt, egy kést, vagy akár egy zseblámpát, amit a fickóhoz vághatna. Keze alig érte el az ajtózsebet, amikor egy kést látott meg a szeme sarkában. Szinte ugyanabban a pillanatban egy ököl vágódott az arcába, amelyet rögtön követett egy a második ütés, az pedig pontosan az állkapcsát találta el. Feje oldalra hanyatlott, majd arccal a szélvédőnek csapódott. Homlokába éles fájdalom hasított, érezte, ahogy az arcán gyors folyású patakként elindul a vére. Oso már nem törődött a fájdalommal, összeszedte az utolsó erejét, felemelte öklét, de már csak arra maradt ideje, hogy a szeme és a gyilkos penge közzé emelje. Mielőtt elvesztette az eszméletét, még érezte a kézfejébe csapódó éles fémet.
