Zsanna utazások a fantázia világában
Egri Zsanna könyvek
– Takarodj innen, te semmirekellő csavargó! – rohan felém nyújtófával egy termetes asszonyság. Rohan? Gurul. Majdnem felnevetek, de gyorsan lefagy az arcomról a vigyor, mert a nő nyomában meglátom a molnárt, vasvillával a kezében. Rémülten emelem fel a kezem, a husángot a földre dobva, de ez sem állítja meg a malom gazdáját. – Nem…Read More
Feldobom a kést. Csupán egy szemvillanásnyi idő, míg forog a levegőben, majd újra tenyerembe simul a gyöngyházfényű műanyag markolata. Meredten figyelem az előttem heverő mozdulatlan áldozatomat. Meg kell tennem – biztatom magam. Felemelem a kezem és egyetlen lendülettel belevágom a kést, utána még kétszer lecsapok. Az utolsó ütésnél benne hagyom a pengét, várok és…Read More
Sámán ebéd Fel is ugrok azonnal, nem vagyok én dob, hogy püföljenek, de megrettenek, mert az előbbi ijedt nők úgy vágtatnak felém, mint egy éhes bivalycsorda. Hátrálnék, de ott meg a Kuszál sámán botja fenyeget. – Hú! – könnyebbülök meg, amikor két nő mosolyogva kapja el a kezemet és elrángatnak az egyik jurta elé. Most…Read More
Ádám elindult az állat elé. Áront egy pillanat alatt kizökkentette a búskomorságból a körülötte levő izgatottság és öccse hirtelen távozása. – Hova mégy? – kiáltott utána. – Megjött Éva – fordult vigyorogva hátra. Mielőtt Áron megszólalhatott volna, fel is hangzott a kiáltás. – Asszony ül rajta. A fivérek nekiiramodtak, a falubeliek tátott szájjal nézték…Read More
– Figyelj, Ádám, nem fogok hazudni, Éva nem élhette túl. Ennyi idő alatt biztosan elfogyott a vize, a sivatagban meg… – elhallgatott. Torkát fojtogatta a sírás és bármennyire is erős volt, kitört belőle a zokogás. – Hát nem érted, hogy életben van! – üvöltött fel Ádám. A körülöttük levő férfiak összerezzentek. Áron fel sem…Read More
Lihegek, mert futva tettem meg az utat a szellemerdőn keresztül. Tudtam, hogy ott vár rám Szoárd a normál erdő mellett egy tisztáson. A lovak békésen legelésznek a mezőn és az én párom egy fa törzsének dőlve szunyókál. Lelassítom a lépteimet, sőt egy rövid pillanatra magam is nekitámaszkodok egy fának. Olyan jó nézni, ahogy pihen….Read More
Felbolydult a vidék. Az éjszaka kővé fagyasztott kutyák kiolvadtak és a dobok hangjával együtt vonyítanak. A levegőben madarak vijjognak. A szél felélénkült, süvítve rázza a jurták ponyváit, rémisztő hanggal ébresztve a bentlakókat. Én állok középen, egyenesen Kerecsen sátrával szemben, hátam mögött dobosaim püfölik a dobokat. A vállamon kísértetiesen lobog a fehér sámánköpeny, a vállán…Read More
Ha reggelig nem bolondulok meg, akkor mindent túlélek. Valamit csinálnom kell, hogy ne aludjak el. A dob! Még a dobverőket sem veszem elő, csak az ujjaimat használom. Lassan, idegesen dobogok a kifeszített bőrön, és most már nem érzékelem a külvilágot. A dob hangjától elalélok és a félelem váratlanul tova száll. Testemet átjárja a révület,…Read More
Rozoga testem úgy ringatózott, hajladozott, mint a szomorúfűz ágai. Csak a fejem nem lógott annyira. Ahogy így lötyögtem, az ujjaimat egyre több apró szúrás érte. Apró tüzes nyilacskák hatoltak be a bőrömbe. Mire észbe kaptam, milliószámra hemzsegtek rajtam a vörös hangyák, egyetlen porcikámat sem hagyva ki. Nem bírtam abbahagyni a dobolást, csak fújkálni kezdtem…Read More
Rettegve nyújtom a kezem, érzem, ahogy a láng közepén valaki gyengéden megszorítja, és máris húz magával. – Ne! – sikít a hátam mögött Emese hangja, és megragadja a másik kezem. Egyik oldalról a tűz húz, a másikról barátnőm kapaszkodik kétségbeesetten a kezembe. – Engedj el! – üvöltök hátra, de Emese tovább szorítja a csuklóm….Read More